Igazi karácsonyi sztori. A Nyugati nagy postán történt. Velem. Ma. Miután már négy postán nem jártam sikerrel, kétkedve kérdeztem meg a postaboltost, hogy van-e illetékbélyege. Mondta, hogy van, mennyi kellene. Mondtam, hogy kétszázezer forintért (a cégnek kellett), mondta, hogy van. Nagyon megörültem, és azzal a lendülettel megfordult a szemben lévő pultnál, addig a sorsjegyeit kapargató ősz hajú úr, azzal, hogy “nekem meg kell ismernem azt a nőt, aki ilyen lazasággal kér kétszázezer forintért illetékbélyeget”. Elállt még a szavam is. Még ‘udvarolt’ egy kicsit, nagyon kedvesen és udvariasan. Mire mondtam neki, hogy “ha nyer, felezünk”. Mondta, hogy rendben. Én átvettem a kis bélyegeimet meg a számlát, és már jöttem volna kifelé, mikor az úr elkapta a karomat, hogy nem megyek én sehova. Épp megkapta a pénztárostól az ezerkétszáz forint nyereményét, és mondta, hogy ő tartja a szavát, hatszáz az enyém. Hiába ellenkeztem, ő nem engedett, és mikor hozzátette, hogy “az ilyen találkozások mellett nem lehet szó nélkül elmenni és boldog karácsonyt”, akkor teljesen elolvadtam. Mondtam, hogy akkor legalább bemutatkozom. Ekkor vettem észre, hogy mögöttünk már vagy egy 4-5 fős sor alakult ki, és mindenki kedvesen mosolyog rajtunk. Sosem láttam még ennyi mosolygó embert a postán. Imádtam ezt az egészet. Köszönöm kedves idegen. Nem a hatszáz forintot, annál sokkal többet. 🙂
A csoda te magad vagy
2014 december 12. | Szerző: Nagyvárosi lány
Igazi karácsonyi sztori. A Nyugati nagy postán történt. Velem. Ma. Miután már négy postán nem jártam sikerrel, kétkedve kérdeztem meg a postaboltost, hogy van-e illetékbélyege. Mondta, hogy van, mennyi kellene. Mondtam, hogy kétszázezer forintért (a cégnek kellett), mondta, hogy van. Nagyon megörültem, és azzal a lendülettel megfordult a szemben lévő pultnál, addig a sorsjegyeit kapargató ősz hajú úr, azzal, hogy “nekem meg kell ismernem azt a nőt, aki ilyen lazasággal kér kétszázezer forintért illetékbélyeget”. Elállt még a szavam is. Még ‘udvarolt’ egy kicsit, nagyon kedvesen és udvariasan. Mire mondtam neki, hogy “ha nyer, felezünk”. Mondta, hogy rendben. Én átvettem a kis bélyegeimet meg a számlát, és már jöttem volna kifelé, mikor az úr elkapta a karomat, hogy nem megyek én sehova. Épp megkapta a pénztárostól az ezerkétszáz forint nyereményét, és mondta, hogy ő tartja a szavát, hatszáz az enyém. Hiába ellenkeztem, ő nem engedett, és mikor hozzátette, hogy “az ilyen találkozások mellett nem lehet szó nélkül elmenni és boldog karácsonyt”, akkor teljesen elolvadtam. Mondtam, hogy akkor legalább bemutatkozom. Ekkor vettem észre, hogy mögöttünk már vagy egy 4-5 fős sor alakult ki, és mindenki kedvesen mosolyog rajtunk. Sosem láttam még ennyi mosolygó embert a postán. Imádtam ezt az egészet. Köszönöm kedves idegen. Nem a hatszáz forintot, annál sokkal többet. 🙂
“Ne várd a csodát, a csoda te magad vagy.”
Csodákkal teli karácsonyt és egész decembert! 🙂
Oldal ajánlása emailben
X