A csoda te magad vagy

2014 december 12. | Szerző: Nagyvárosi lány

Igazi karácsonyi sztori. A Nyugati nagy postán történt. Velem. Ma. Miután már négy postán nem jártam sikerrel, kétkedve kérdeztem meg a postaboltost, hogy van-e illetékbélyege. Mondta, hogy van, mennyi kellene. Mondtam, hogy kétszázezer forintért (a cégnek kellett), mondta, hogy van. Nagyon megörültem, és azzal a lendülettel megfordult a szemben lévő pultnál, addig a sorsjegyeit kapargató ősz hajú úr, azzal, hogy “nekem meg kell ismernem azt a nőt, aki ilyen lazasággal kér kétszázezer forintért illetékbélyeget”. Elállt még a szavam is. Még ‘udvarolt’ egy kicsit, nagyon kedvesen és udvariasan. Mire mondtam neki, hogy “ha nyer, felezünk”. Mondta, hogy rendben. Én átvettem a kis bélyegeimet meg a számlát, és már jöttem volna kifelé, mikor az úr elkapta a karomat, hogy nem megyek én sehova. Épp megkapta a pénztárostól az ezerkétszáz forint nyereményét, és mondta, hogy ő tartja a szavát, hatszáz az enyém. Hiába ellenkeztem, ő nem engedett, és mikor hozzátette, hogy “az ilyen találkozások mellett nem lehet szó nélkül elmenni és boldog karácsonyt”, akkor teljesen elolvadtam. Mondtam, hogy akkor legalább bemutatkozom. Ekkor vettem észre, hogy mögöttünk már vagy egy 4-5 fős sor alakult ki, és mindenki kedvesen mosolyog rajtunk. Sosem láttam még ennyi mosolygó embert a postán. Imádtam ezt az egészet. Köszönöm kedves idegen. Nem a hatszáz forintot, annál sokkal többet. 🙂

“Ne várd a csodát, a csoda te magad vagy.”

Csodákkal teli karácsonyt és egész decembert! 🙂

Mert rend a lelke mindennek

2012 december 23. | Szerző: Nagyvárosi lány

Ma a nagybevásárlás után, mikor a pénztártól toltam a kocsit a pakolós pulthoz történt az alábbi eset, amit már megint nem nagyon tudok hova tenni… Egy bácsika, aki konkrétan bottal jár pakolta össze a kosarakat, szedte össze a szanaszét hajigált blokkokat a kosarakból, a pultról és a földről. Nem, nem a bolt alkalmazottja volt, hanem csak egy egyszerű vásárló, akinek bántotta a szemét a kupleráj. Míg pakoltam, össze is rakta a kosarakat szépen, lassan, egy kézzel, másikkal a botra támaszkodva.

És itt jön a csavar a történetben. Mikor a bácsika tolta a bejárat felé a kosártornyot, hogy az újonnan érkezőknek is legyen mibe vásárolni, akkor pont keresztezte egy nénike útját, aki a kosarát tolta szintén a pultok felé. Erre a nénike ráförmedt, hogy menjen már arrébb, mert ő nem tud átmenni. Egy pillanatra megfagyott a levegő, majd a bácsika pókerarccal közölte, hogy tessék kikerülni, és folytatta, amit elkezdett. A bolt dolgozói még megvédték a bácsikát, de a néni még mindig hőzöngött, hogy ezt miért így kell csinálni.

A véleményem a szokásos. Figyeljünk egy kicsit jobban oda a másikra! Először is ne hagyjuk a blokkokat és a kosarakat szana-szét magunk után, másodszor pedig mielőtt leszólunk másokat, hogy mit is csinálnak, nézzük már meg, hogy tulajdonképpen miért is éppen ott és akkor vannak ahol és amikor. 🙂

Felszállás az első ajtónál

2012 december 15. | Szerző: Nagyvárosi lány

Úgy két héttel ezelőtt mikor megérkezett a busz, ami a lakótelepre visz, meglepve tapasztaltam, hogy az első ajtónál ellenőr áll, és a buszvezető bemondja minden egyes felszállónak, hogy ezentúl csak az első ajtónál lesz szabad felszállni. Természetesen óriási felháborodást keltett, amit már önmagában nem értettem. Mindenki lázadt, puffogott és morgott. Nekem tetszik ez a rendszer, Londonban sem volt vele problémám. Egy új dolog meg kell szokni.

Legnagyobb meglepetésemre a héten már úgy is működik a dolog, hogy a vezető nem mondja be negyvenszer, hogy csak az első ajtónál lehet felszállni. Megáll a busz, és az utasok 90%-a az első ajtóhoz megy. Persze mindig vannak renitensek, akik csakazértis másik ajtót választanak, de megvető pillantást is kapnak mellé. Számomra is meglepő, de a lakótelepiek kezdik megszokni az új rendszert. És ezt imádom. Képesek vagyunk változtatni, ha akarunk. 🙂 Ez szuper!

Kezdjük el

2012 december 15. | Szerző: Nagyvárosi lány

Már régebben is írtam blogot, de aztán jött a FB-láz, és valahogy leszoktam róla. De az utóbbi időben egyre több olyan gondolatom van, amit legszívesebben kiposztolnék az üzenőfalamra, hogy mindenki lássa, de aztán úgy vagyok vele, hogy talán nem érdekli az összes ismerősömet, hogy nekem épp mi is jár a fejemben…

Terveim szerint lesz itt szó mindenről, a boldogságkereséstől a tömegközlekedésen és a környezetvédelmen át egészen a szerelemig. Gondolatok, vélemények, nézőpontok, amik az én kis fejemben megszületnek. Nem leszek mindig objektív, ezt garantálom. 🙂

Örülnék, ha nektek is lenne véleményetek, és ha ennek hangot is adnátok, mert kíváncsi vagyok más nézőpontokra is. 🙂 Igazából minden érdekel, úgyhogy senki se fogja vissza magát, semmiben. Hát akkor, nincs más hátra, kezdjük el!

Helló Világ!

2012 december 12. | Szerző: Nagyvárosi lány

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!