Ma a nagybevásárlás után, mikor a pénztártól toltam a kocsit a pakolós pulthoz történt az alábbi eset, amit már megint nem nagyon tudok hova tenni… Egy bácsika, aki konkrétan bottal jár pakolta össze a kosarakat, szedte össze a szanaszét hajigált blokkokat a kosarakból, a pultról és a földről. Nem, nem a bolt alkalmazottja volt, hanem csak egy egyszerű vásárló, akinek bántotta a szemét a kupleráj. Míg pakoltam, össze is rakta a kosarakat szépen, lassan, egy kézzel, másikkal a botra támaszkodva.
És itt jön a csavar a történetben. Mikor a bácsika tolta a bejárat felé a kosártornyot, hogy az újonnan érkezőknek is legyen mibe vásárolni, akkor pont keresztezte egy nénike útját, aki a kosarát tolta szintén a pultok felé. Erre a nénike ráförmedt, hogy menjen már arrébb, mert ő nem tud átmenni. Egy pillanatra megfagyott a levegő, majd a bácsika pókerarccal közölte, hogy tessék kikerülni, és folytatta, amit elkezdett. A bolt dolgozói még megvédték a bácsikát, de a néni még mindig hőzöngött, hogy ezt miért így kell csinálni.
A véleményem a szokásos. Figyeljünk egy kicsit jobban oda a másikra! Először is ne hagyjuk a blokkokat és a kosarakat szana-szét magunk után, másodszor pedig mielőtt leszólunk másokat, hogy mit is csinálnak, nézzük már meg, hogy tulajdonképpen miért is éppen ott és akkor vannak ahol és amikor. 🙂
Mert rend a lelke mindennek
2012 december 23. | Szerző: Nagyvárosi lány
Ma a nagybevásárlás után, mikor a pénztártól toltam a kocsit a pakolós pulthoz történt az alábbi eset, amit már megint nem nagyon tudok hova tenni… Egy bácsika, aki konkrétan bottal jár pakolta össze a kosarakat, szedte össze a szanaszét hajigált blokkokat a kosarakból, a pultról és a földről. Nem, nem a bolt alkalmazottja volt, hanem csak egy egyszerű vásárló, akinek bántotta a szemét a kupleráj. Míg pakoltam, össze is rakta a kosarakat szépen, lassan, egy kézzel, másikkal a botra támaszkodva.
És itt jön a csavar a történetben. Mikor a bácsika tolta a bejárat felé a kosártornyot, hogy az újonnan érkezőknek is legyen mibe vásárolni, akkor pont keresztezte egy nénike útját, aki a kosarát tolta szintén a pultok felé. Erre a nénike ráförmedt, hogy menjen már arrébb, mert ő nem tud átmenni. Egy pillanatra megfagyott a levegő, majd a bácsika pókerarccal közölte, hogy tessék kikerülni, és folytatta, amit elkezdett. A bolt dolgozói még megvédték a bácsikát, de a néni még mindig hőzöngött, hogy ezt miért így kell csinálni.
A véleményem a szokásos. Figyeljünk egy kicsit jobban oda a másikra! Először is ne hagyjuk a blokkokat és a kosarakat szana-szét magunk után, másodszor pedig mielőtt leszólunk másokat, hogy mit is csinálnak, nézzük már meg, hogy tulajdonképpen miért is éppen ott és akkor vannak ahol és amikor. 🙂
Oldal ajánlása emailben
X